A szellőzés, lakás szellőztetés elmélete

Miért fontos a szellőztetés?

A rendszeres lakás szellőztetés azért fontos, mert a helyiségek légterében lévő szennyezőanyagok ilyenkor kerülnek eltávolításra a lakótérből, továbbá a szellőztetés biztosítja a friss levegő utánpótlást az elhasznált helyett, és megakadályozza a párásodás kialakulását.

Miből adódik a belső légszennyezés?

Több forrásból; az ember (és a háziállatok) szervezetének muködése, az életvitel is befolyásolja, de szennyezőanyag felszabadulhat pl. az alkalmazott építési anyagokból is, és ezek kémiai összetétele, illetve koncentrációja kihatással van a helyiségben tartózkodók egészségére, komfortérzetére, sőt az épületszerkezeti elemekre is.

Milyen az ideális szellőztetés?

Az ideális lakás szellőztetés a lehető legkisebb energiaveszteség mellett távolítja el a helyiségben felgyülemlett szennyezőanyagokat, és a lakótér minden részében megfelelő légcserét biztosít.

A penészgombáról

A penészek a gombák törzsébe tartoznak, amit több mint 100.000 faj alkot. Jelenlegi ismereteink szerint az emberre és az állatokra nézve mintegy 100 gombafaj veszélyes, amelyek különféle betegségeket okoznak.

A penész mikroszkopikus spóraként terjed a légáramlatokkal. Ha kedvező (megfelelő táplálékforrás, hőmérséklet és nedvességtartalom) körülmények közé kerül, megtelepedve fejlődésnek indul, és ún. hifákat, fonál alakú sejteket hoz létre. A hifák telepeket alkotnak, és hamarosan kusza, bolyhos szövedékbe fonódnak – ez a micélium, ami már szabad szemmel is látható. A penész piszokfolthoz is hasonlíthat, pl. ha a fürdőszobai csempék közötti tömítésen telepszik meg.

A penész rendkívül gyorsan szaporodik, egyetlen spóratarlója 50.000-nél is több spórát tartalmaz. Ezek a spóratarlók pár nap alatt több millió új spórát hozhatnak létre darabonként! Ráadásul a penész megfelelő körülmények között szinte bármin megél – a falon, a tapétán, egy ruhán vagy a szekrény hátoldalán éppúgy, mint az erdőben egy farönkön.

Hogyan táplálkoznak a penészek?

Az emberek és az állatok először esznek és azután – emésztés útján - veszik fel a táplálékot.
A penészek általában épp fordítva táplálkoznak: Ha a szerves molekulák túl nagyok vagy összetettek, a penész emésztőenzimeket bocsát ki, amelyek kisebb egységekre bontják a molekulákat, és így már el tudja fogyasztani azokat.

Miért fontos a penészedés megszüntetése?

A penészek mikotoxinokat bocsátanak ki. Ezek mérgező anyagok, amelyek mind az emberre, mind az állatokra nézve veszélyesek egészségügyi szempontból. A mikotoxinok az orron, szájon vagy a bőrön át juthatnak be szervezetünkbe.

Miért fontos a párásodás megszüntetése?

Az ablak párásodás (az ablak üvegei között vagy az üveg belső felén), az új építésű lakás nyílászáróinak belső felületén folyó víz, az új ajtó beépítését követően jelentkező penész a falon mind arra utaló jelek, hogy a szellőztetés nem megfelelő.
A párásodás megszüntetése azért fontos, hogy megelőzzük a penész kialakulását és az ebből adódó egészségügyi, illetve esztétikai problémákat.

Mikor jelentkezik párásodás?

Egy épülettel szembeni legfőbb elvárás, hogy kényelmes életteret biztosítson. A falaknak a statikai szerepen túl az épület megfelelő hőháztartásáról is gondoskodnia kell, a nyílászárók pedig a hőhídmentes közlekedést, szabad kilátást és a ház természetes megvilágítását biztosítják. De mitől függ a párásodás?

A páraképződésnek több oka is lehet. Az első az épület tervezéséből adódik: a rossz helyre épített falak, a rossz szellőzésű helyiségek miatt benn reked a pára. Más esetben az új építésű házaknál, felújított lakásoknál a készítéshez alkalmazott alapanyagok víztartalma még nem távozott, vagyis az épület még nem száradt ki teljesen. (Egy helyiség elkészítése során akár 100 liter vizet is felhasználnak.)

Nem elhanyagolható az sem, hogy mi magunk is párát termelünk, és most nem csupán a szervezetünk párakibocsátását kell érteni ez alatt, (légzés 1-2 liter/nap) hanem a tevékenységeink miatt keletkező párát is, mint pl. a mosás, fürdés, főzés, tisztálkodás (4 tagú család esetén ez átlagosan 15-16 liter/nap).

Fontos megemlíteni a különféle gázzal működő berendezések páratermelését is - konvektor, kályha, tűzhely, vízmelegítő – amelyeknél a gázok égésterméke nem csupán víz, hanem széndioxid, amely megfelelő szellőztetés nélkül életveszélyes is lehet.

A párakicsapódás, párásodás és az emiatt keletkező penész fő okozói a modern építési technológiák – ilyenek pl. a fokozott légzárású nyílászárók vagy a műanyag bázisú falfestékek.
A pára minden harmatpont alatti felületre lecsapódik, ez az ún. felületi kondenzáció.

Harmatponti hőmérséklet

A harmatponti hőmérséklet az a hőmérséklet, amelyen a levegő páramennyisége eléri azt az adott levegőhőmérséklethez tartozó mennyiséget (g/m3), amit ezen a hőmérsékleten a levegő még pára formájában felvenni képes – vagyis amelyen telítődik. Az efölötti páramennyiség kicsapódik.

Változatlan hőmérsékleten telítődést eredményezhet a páratartalom növekedése, illetve változatlan abszolút páratartalom mellett a hőmérséklet csökkenése, illetve a két változás (hőmérsékletcsökkenés és páratartalom-növekedés) egyidejű bekövetkezte.

Pl. 21^oC-os és 60%-os relatív nedvességtartalmú levegő harmatponti hőmérséklete: ~ 12^oC

Ha a levegő relatív nedvességtartalma eléri a 85%-ot akkor a harmatponti hőmérséklet ~ 17^oC-ra emelkedik.

Hogyan előzhető meg a párásodás?

A párásodás elkerülése érdekében biztosítani kell a belső felületek hőmérsékletének harmatpont felett tartását.

A penészedés feltétele a nedvesség jelenléte, mivel a penészgombák csak vízben oldott állapotban tudnak felvenni tápanyagot. A levegőben mindig jelen vannak olyan szaporodásra képes penészgomba spórák, amelyek számára az adott környezeti viszonyok megfelelőek. Ha öt egymást követő napon a határoló szerkezetek belső felülete mentén a levegőben uralkodó relatív nedvességtartalom Fikk=75%-os vagy afeletti, akkor megvan a penészgombák elszaporodásának feltétele. Ezt hívjuk kapilláris kondenzációnak.

A levegő relatív páratartalma megmutatja, hogy a levegőben levő vízgőztartalom hány százaléka annak a maximális vízgőztartalomnak, amelyet a levegő az adott hőmérsékleten még befogadni képes.

A relatív nedvesség maximális értéke 100%, ez esetben a levegő telített.

Az adott relatív nedvesség fordítottan arányos a levegő hőmérsékletével: lehűlés a relatív nedvesség növekedését, melegedés a csökkenését idézi elő (ha további pára nem jut közben a levegőbe vagy nem távozik belőle).

Pl. Ha a -5^oC-os, 90% relatív nedvességtartalmú levegőt 21^oC-ra melegítjük, a levegő relatív nedvességtartalma ~ 15%-ra csökken, azaz ezen a hőfokon a levegő még jelentős vízgőz felvételére képes.

A párásodás egészségügyi hatásai

A háztartások mintegy 40%-ában magas a páratartalom, ami ártalmas hatással van a közérzetre, egészségi állapotra. A párásodás az asztmásoknál légzési nehézségeket, sőt fulladást okozhat, illetve egészséges embereknél is kiválthat asztmatikus tüneteket. Orvosi megfigyelések szerint a magas páratartalom miatt frusztráció, szorongás, levertség, betegségtől való félelem is kialakulhat, és a reakcióidő csökkenését is eredményezheti. Amennyiben a párásodás mellett nincs megfelelő lakás szellőztetés biztosítva, a falak penészedni kezdenek, nedvesednek a nyílászárók, leválik a tapéta.

Lakás szellőztetés télen

A fűtött helyiségekben télen túl száraz klíma alakulhat ki, mivel a meleg levegő több nedvességet képes felvenni, mint a hideg. Az ember erre (a levegőnek telítettséghez viszonyított) %-ban mért relatív páratartalmára érzékeny, és nem az abszolút g/m3 páratartalomra, amely nem változik a hőmérséklet függvényében. A szabadban a hideg levegőnek akár 100%-os relatív páratartalomnál is lényegesen kisebb a páratartalma, mint a szobai, melegebb levegőnek. Míg 1m3 levegőben 0^oC és 100% relatív páratartalomnál 4,2 g vízpára van, addig 20^oC-on a 100% relatív páratartalomhoz már 15,8 g vízpára kellene. Ezért van, hogy a lakás szellőztetés során az utcai (magas relatív páratartalmú) levegő a szobában fölmelegszik, és bár abszolút páratartalma nem változik, relatív páratartalma 20-30% csökken, ami már nagyon alacsony.

Az ennyire páramentes levegő fejfájást, fáradtságot, ingerlékenységet okoz, mivel szárítja a légutak nyálkahártyáit. Gyakran lép fel köhögési inger, nyugtalanná válik az alvás is. A túlságosan száraz levegő az állatoknak és növényeknek, valamint a bútoroknak és a műtárgyaknak is árt.

Egy jól szabályozott szellőztető rendszer segít elkerüli a párásodás, illetve a túl száraz levegő kialakulását, optimális szinten tartva a páratartalmat a lakóterekben. Orvosi vizsgálatok támasztják alá, hogy a megfelelő páratartalmú levegő elősegíti a felső légúti betegségek gyógyítását, illetve megelőzését is.

Magasabb páratartalomnál bőrünk mérsékeltebb kipárolgása miatt melegebbnek érezzük a levegőt, így kevesebb fűtési energia felhasználásával hasonló hőérzet érhető el, ezen kívül nagyobb páratartalomnál mérséklődik a tárgyak elektrosztatikus feltöltődése is.
Azonban vigyázni kell, hiszen a másik véglet is ártalmas: a 60% fölötti párásodás penészedést okozhat, továbbá elősegíti a házi poratka szaporodását is.

Lakás szellőztetés szabályozott rendszerrel

A modern technológiával épített lakóházaknál az átgondoltan megtervezett és kialakított fűtési és szellőztetési rendszerek segítségével 20-22^oC mellett az egészséges, 45-55% relatív páratartalmat kell biztosítani, amivel megelőzhető párásodás (felületi párakicsapódás), illetve a kapilláris kondenzáció kialakulása.

Új, légtömör épületek szellőztetésének korszerű megoldása

Az új építések és a lakóházak felújítását napjainkban magas hang- és hőszigetelési követelményeknek megfelelően kell megtervezni. Ebből adódóan az új épületek megerősített hővédelemmel és nagy tömítettségu nyílászárókkal kerülnek kivitelezésre, míg a régebbi épületek a rossz szigetelés és a rések miatt többnyire "túlszellőztetettek".
A főbb hőtechnikai problémák megoldását követően, ahol nem megfelelő a szellőzés (a friss levegő nem jut be természetes úton) problémák jelentkeznek: a lakótérben levő levegő minősége romlik, és az életvitelből adódó párásodás miatt páralecsapódások keletkeznek a lakás leghidegebb belső felületein. ennek elkerülése érdekében újra nyílásokat kell felszabadítani, biztosítani a szabad légáramlást a helyiségekben. Ilyen esetekben újraszervezzük a szellőztetés, szellőzés áramkörét.

A lakószobákba - amelyek a legkevésbé szennyezettek -, friss levegőt vezetünk be, az elhasznált levegőt pedig eltávolítjuk a kiszolgáló vizes helyiségekből.

Higroszabályozott szellőztetés

A szellőztetés meghatározó tényezője az életvitellel együtt járó belső páratartalom – s ennek növekedése a lakóépületekben keletkező problémák egyik fő oka. A párásodás általában a megfelelő szellőztetés hiányából adódik.
A relatív páratartalmi arányszám a belső légszennyezettség és az ahhoz viszonyított szellőzési szükséglet mércéje.

Az Aereco a páratartalomra érzékeny és a páratartalom mértékétől függően szabályozott szellőztetési rendszert alkotott.

Mi a higroszabályozás?

A higroszabályozott szellőztetés az Aereco termékfejlesztési politikájának legfőbb irányelve. A rendszer "passzív" elemeinek működését úgy szabályozzuk, hogy minden helyiségben alkalmazkodjon a szellőzési szükséglethez. A levegő mennyiségét többféle módokon befolyásolhatjuk: páraszabályozás által (amit az Aereco 1984-ben fejlesztett ki), manuális működtetéssel, mozgásérzékelő- és mozgásintenzitás érzékelők révén.
A páraérzékelős technológia a szabályozott szellőztetési rendszerek között különleges helyet foglal el.
Mivel egy helyiség pillanatnyi páratartalma pontosan jelzi a benne levő levegő szennyezettségének mértékét, az Aereco légbevezetők és légelvezetők többsége páraérzékelővel rendelkezik, amik a belső relatív páratartalom alapján szabályozzák az adott szoba levegőkének mennyiségét.
A szellőztetés így egész évben megoldott, a rendszer optimálisan (mindig a megfelelő mértékben) szellőztet, mindig csak ott és akkor, ahol és amikor szükséges.
Az érzékelő figyelembe veszi az aktuális belső hőmérsékletet is, amely meghatározó tényezője a pontos hőmérsékleti együttható beállításának.

A páraszabályozott szellőztetési rendszerek érzékelői azt az ismert fizikai jelenséget használják ki, hogy a páratartalom emelkedésekor egyes anyagok megnyúlnak, a szárazabb levegőn pedig összehúzódnak.
A V8 és V16 érzékelők 8, illetve 16 rétegű poliamid pántkötege ezen az elven működik. Ezek az érzékelők egy vagy több zsalut mozgatnak, így befolyásolva a szellőzőlevegő mennyiségét a belső relatív páratartalom függvényében. Minél magasabb a páratartalom, annál jobban kinyílnak a zsaluk.
A légbevezetők V8 érzékelője csak a belső levegő páratartalmát érzékeli, a friss, beáramló levegőtől el van szigetelve, így annak jellemzői (nedvességtartalom, hőmérséklet) nem befolyásolják a működését.

A légbevezető hőmérsékleti viselkedése

A relatív páratartalom értéke, amelyet az érzékelő pántkötege mér, különbözhet a helyiség közepén mért értéktől, mivel ugyanakkora abszolút páratartalom mellett a relatív páratartalom eltérő lehet az eltérő hőmérséklettől függően.

Alapvető fontosságú tehát ezen hőmérséklet szabályozása, hogy a belső és külső hőmérséklettől, illetve páratartalomtól függetlenül vezérelni lehessen a zsalut, továbbá hogy ezt a szabályozást közvetlenül alkalmazni lehessen a belső páratartalom szerinti szabályozásra.

A hőmérsékleti koefficiens

A hőmérsékleti koefficienst (CT) a következő képlet határozza meg: Térérzékelő = CT x (Tbelső - Tkülső)
ahol T = hőmérséklet (^oC)

Többéves kitartó kutatómunka lehetővé tette a CT optimális értékének meghatározását és kontrollálását. Az Aereco páraszabályozott légbevezetője 0,25-ös CT-jével az a belső nedvesség legkisebb kibocsátása esetén is azonnal reagál az év bármely szakában.
Télen a relatív páratartalom viszonylag alacsony, így a légbevezető zárt állapotban van, de a legkisebb párakibocsátás hatására azonnal kinyílik.

A piacon található páraérzékelők többsége magasabb CT-vel rendelkezik (0,3 körüli érték), így hőmérsékletük télen túl alacsony; ami miatt túl magas relatív páratartalmat érzékelnek, s így a légbevezetők alapállapotban nyitva lesznek még akkor is, ha a helyiségben a levegő nedvességtartalma alacsony.
A modulált kapacitás tehát nagyon alacsony lesz, a hőmérsékleti veszteség pedig magas.

Az érzékelő hőmérséklete addig csökkenhet, míg a hiszterézis (a nyílás/páratartalom görbéjén levő különbségek) növekedését okozza, és így nem teszi lehetővé a záró zsalu pozíciójának az ismert relatív páratartalom szerinti meghatározását.